Dante harmadik kalandja ezúttal a Temen-Ni-Gru toronyban zajlik. Természetesen Vergil részéről is kerül fel egy-két infó. A képek mindkettejükről. Az átvezetők csak Dante szemszögéből készültek, Vergiléből egyet készítettek külön a készítők.
"Már hallottál róla, nem igaz? Sparda legendájáról. Amikor fiatal voltam, édesapám mesélt erről a történetről. Régen, még az ókorban, egy démon saját fajtája ellen lázadt fel az emberi faj kedvéért. Kardjával bezárta a démoni birodalom kapuját és megpecsételte a gonosz dolgokat az emberek világától. De mivel ömaga is démon volt, ereje csapdába esett a másik oldalon. Sosem hittem el. Azt hittem, csak egy gyerekes tündérmese. De rájöttem, hogy ez az úgynevezett legenda egyáltalán nem kitaláció. Sparda létezett. Hogy honnan tudom? Nos... Találkoztam a fiaival. Mindkettővel. Bár egy apjuk és vérük van, kettejük harca olyan, mint a főellenfeleké. Úgy tűnt, nagy élményt nyújtott a testvéri harc. De végül, csak egyikük maradhatott állva". - Lady narrátora.
Este van, ki tudja hány óra. Az eső megállás nélkül szakad. Zajok zengnek, pengék csapodnak. Két férfi harcol egy magas torony tetején, kőszobrok figyelik minden lépésüket, ahogy lábuk belecsapódik a tócsába, melyet felvernek. Egyikük kardja hatalmas, a másiké katana. Kardjaik fénye suhog, fénylik. Esőkört alkotnak, míg összecsapják kardjukat, csapódik földre az eső és farkasszemet néznek. Mindkettejük szemében a harag és a düh uralkodik el. Egyikük kiveri a másikból a kardot, majd ledöfi. A vér összemosódik az esővel. A lesújtó örül, a sérült liheg. És eldőlt a harc. A sérült földre kerül, míg a lesújtó megteszi utolsó csapását.
Elsötétül minden. Megszólal a telefon. Csak egy álom volt. Elzárul a csap, kivágódik az ajtó. Egy félmeztelen szürke hajú magas férfi lép ki. Törli a haját, helyre parancsolja rúgással a széket, majd kezébe repíti a telefont. Félvér hősünk, Dante az.
Dante: Sajnálom, még nem vagyok nyitva! - mondja, majd leteszi a telefont. – Ráadásul el sem neveztem még ezt az üzletet, de már hívnak - ezzel falatozni kezdi a pizzát.
Az iroda előtt áll egy kopasz férfi, majd belép.
Dante: Ön is egy ügyfél? - kérdezi, de választ nem kap. - Oké. Ha szeretné használni a mosdót, hátul van. Szolgálja ki magát.
Arkham: Az Ön neve Dante? Maga Sparda fia? - kérdezi a férfi, ujjait végighúzva a biliárdasztal szélén.
Dante: Hol hallott erről? - kérdezi.
Arkham: A bátyjától - feleli az asztal elé állva a kopasz férfi. Észreveszi Dante nyakában az amuletett. A szemei felemás színű. - Egy meghívót küld Önnek. Fogadja el, kérem.
Ezzel felborítja az asztalt, de Dante gyorsan reagálva felugrik. Az asztal az oldalára dől, Dante rá, majd elkapva fegyverét a semmibe céloz. Elrakja, leszáll az asztalról.
Dante: Meghívót, mi?
Elkapja a pizzát, és falatozni akar egy szeletet, amikor az ellenség megtámadja. Felnyársalják kaszáik végére, úgy vélve, végeztek vele. De nem. Dante leüti egyiknek a fejét, ami a falnak repül és elporlad. A leütött fejet, mint a kosárlabdát, ujján forgatja, majd elindul, maga után húzva egyet, de lerúgja. Felvesz egy pizzát, a mellkasából a kaszapengét feldobja a ventilátornak, ami az ellenségre esik.
Dante: Kezd megvadulni ez a buli! Rockozzunk! - megnyomja a zenegép egyik gombját, de nem kapcsol.
További nyomkodással sem. megüti, amitől már szól a zene. Felveszi a ritmust, pizza a szájba, majd csinálnak egy kis felfordulást. Szétvernek mindent, még a biliárdasztalt is ketté vágja. Sőt, a fehér biliárdgolyóba úgy lő bele, hogy az neki megy a többinek, azok pedig kiütnek egy-egy szörnyet. Itt még igazából megmutatja Dante, mikre lehetsz képes a játék során. Például ha földre keríted az ellenfelet, ráugorhatsz és snowboardozhatsz rajta. Ugye milyen jó?
AJÁNLOM AZ OLDALT
